2017. sze 06.

Interjú a Kara Para Aşk forgatókönyv írójával, Sema Ergenekon-nal!

írta: PERA
Interjú a Kara Para Aşk forgatókönyv írójával, Sema Ergenekon-nal!

Sema Ergenekon és férje, Uğur Aslan gondolatai az életről és a szerelemről

 

Egyetemi éveik alatt ismerkedtek meg, majd egymásba szerettek. A szerelmes sorozatok forgatókönyv írója, Sema Ergenekon és Uğur Aslan színész házassága komoly akadályokat győzött már le.

17 éves házasságuk során a legnagyobb „vizsga” az volt, amikor Semanál mellrákot diagnosztizáltak. De ezen a „vizsgán” is sikeresen átmentek, amiben a szerelem segítette őket. Ez egy gyönyörű szerelmi történet….

Az ember leginkább fiatalon adja meg magát a szerelemnek. A „szerelem,” mint érzés, inkább fiatalon babonáz meg. Sema Ergenekon és Uğur Aslan egyetemre jártak, amikor rájuk talált ez az érzés. Már a diák éveik alatt is sok nehézséget és küzdelmet éltek át, de nem omlottak össze, sőt még inkább egymásba kapaszkodtak.

Sema forgatókönyv író lett, olyan sorozatok forgatókönyvét írta, amiket ma már millióan néznek, és rajonganak érte. Uğur fontos szerepeket kapott, végre elfelejthette az anyagi nehézségekkel és nélkülözéssel teli napokat. Három gyermek édesapja lehetett.

Az életükben minden pontosan olyan szépen haladt, mint egy jól megírt forgatókönyvben, amikor az élet egy nem várt pillanatban elgáncsolta őket. Ez a két szuper ember azonban együtt, kéz a kézben, a szerelem erejével legyőzte a rákot.

Ma Sema Ergenekon forgatókönyvíróval és színész férjével, Uğur Aslan-nal beszélgetek. Sema nevéhez olyan nagy sikerű sorozatok forgatókönyvei kapcsolódnak, mint a Kara Para Aşk, Gümüş, Yer Gök Aşk, Karadayı. Ezeket társával, Eylem Canpolat-tal írta.

sema.jpg

Kezdjük onnan, hogy hol ismerkedtetek meg?
Uğur Aslan: Mindketten az Ankarai Egyetem színművészeti szakán tanultunk. Ott ismerkedtünk meg. Flörtölgettünk egymással, mint két fiatal. Például ilyen magasröptű dialógusokat folytattunk: „Kérsz chips-et?”

Sema Ergenekon:. Uğur akkoriban az ankarai Sakarya utcában lévő étteremben énekelt és elég népszerű volt. Az egyik barátommal mentem el oda.

Uğur Aslan: Amikor észrevettem őt, belenéztem a szemébe és neki énekeltem el a népdalt. Ezután a kedvenc dalaimat mindig úgy énekeltem, hogy közben a szemébe néztem. Heti öt napból ötször…

Voltak szakítások, szünetek a kapcsolatotokban?
S.E: Három - négy alkalommal előfordult néhány hónap szünet a kapcsolatunkban. Általában a kapcsolatok jól kezdődnek, de egy idő után elkezd rezegni a talaj. A mi kapcsolatunk nem kezdődött zökkenőmentesen. Nehéz volt és viharos. Mindketten iskola mellett dolgoztunk és sok volt a teher a vállunkon. A kapcsolat első négy éve nehéz volt. Amikor Isztambulba költöztem, ő is utánam jött és sínre került minden. Hat év után házasodtunk össze.

Voltak olyan romantikus pillanataitok, mint a filmekben?
U.A: A mi kapcsolatunk nagyon valóságos volt, mégis csupa romantikus és maradandó emlékekkel teli. Aztán jött egy meghatározó pillanat. A beta nevű vírustól nagyon komolyan megbetegedtem. Magas láz, hányás…Amikor hazaértem a kórházból, félig ájult állapotban feküdtem az ágyamon. Bármikor, amikor sikerült kinyitnom a szememet, Sema aggódó tekintetét láttam. Ott ült mellettem és vigyázott rám.

S.E: A számomra meghatározó pillanatom az volt, amikor Uğur nekem énekelt a színpadról. Nagyon megható volt. De nincs különösebb olyan emlékem, amire az emberek irigyek lehetnének. Szoktam is kérdezni a férjemtől: „Te megkérted egyáltalán a kezemet?”

U.A: Tudod miért? Mert küzdöttünk az életünkért. Sema szöveg írással próbált némi zsebpénzt keresni, én pedig heti 5 napot léptem fel, hogy legyen némi pénzem. Egy idő után a kötelességek közössé váltak: bérleti díj, egyetemi díjak, villanyszámla… Nem mindig volt lehetőségünk romantikus pillanatokat és alkalmakat teremteni magunknak.

S.E: Csórók voltunk! A „meglepetés” pénzzel kapcsolatos. Tényleg nem volt semmi pénzünk, nekem pedig nem voltak elvárásaim. Persze, mi megírtuk volna közös életünk romantikus forgatókönyvét, de a valóvilág nagyon nem ilyen. Nem tudok óriási meglepetéseket mesélni. Talán egy volt, amikor Uğur-nak egyik nap azt mondtam: „otthagyom a munkahelyemet, és Eylem-mel (Canpolat) sorozatot fogunk írni.”. Azt válaszolta rendben, majd hónapokig nem kerestünk egy fillért sem. Ő tartott el mindkettőnket. Szerintem ez romantikusabb minden közhelyes, csöpögős romantikánál. Az önzetlenség, amit ebben a nehéz időben kaptam, sokkal értékesebb számomra.

A küzdelem kötött össze titeket?
S.E: Öt sorozatot írtunk abban az időben, és küldözgettük jobbra - balra. Ebben az időben Uğur készített egy demo-t a lemezkiadóknak, ő pedig azzal kilincselt. Senki nem keresett minket, válaszra sem méltattak. Egyik este, a „miért történik ez velünk?” hangulattól sírógörcsöt kaptunk, és egymás vállán jól kibőgtük magunkat. Ez a pillanat sokkal értékesebb volt bármilyen gyémánt gyűrűnél. A pillanat, amikor érzed, hogy mennyire szereted őt, és ő mennyire szeret téged.

Elmondhatjuk, hogy azok az emberek, akik a nehézségeken együtt lendülnek túl, jobban kötődnek egymáshoz?
U.A: Nem tudom, hiszen nem tudhattuk mit hoz nekünk az élet. Ha nem lettünk volna egy pár, utána férj feleség, Sema-val akkor is nagyon jó barátok lettünk volna. Az emberek ezt szokták elrontani. Nincs az embereknek már olyan szokásuk, mint például leülni együtt és beszélgetni, megosztani a másikkal a napi történéseket. A házasságot és a kapcsolatukat sémák szerint élik: „Elfelejtette a születésnapomat. Nem hívott három napja”. Ilyesmiken akadnak le az emberek, pedig az élet nem ilyen, sokkal igazabb. Az apósom ritkán vitt virágot az anyósomnak. Elhunyt édesapám mondta, miután elvesztettük édesanyámat: „75 évig voltunk házasok, eltöltöttünk egy egész életet együtt, mégsem tudtam betelni vele.” Ha megnézem őket, egyszerű, szegény emberek voltak, földművesek. Szerintem nagyon értékes dolog az, amikor egy férfi úgy gondolja, hogy nem tudott betelni egy nővel. Nem szabad az életet keretek közé szorítani.

S.E: Egyetértek azzal, hogy egy kapcsolat erősebb lesz, miután a nehézségeken túljut. Az élesztő erősebb lesz. Minden rózsaszínnel kezdődik, de amikor nincs közös küzdelem, előfordulhat, hogy a kapcsolat elvész.

Egyszerre indult be mindkettőtök karrierje?
S.E:  Uğur Ankarában lépett színpadra, én Isztambulba jöttem. Majd Uğur katona lett.  Akkor kezdődött a Gümüş sorozat, mikor Uğur leszerelt és összeházasodtunk. Ő is elkezdett hozzászokni Isztambulhoz.

17 éve vagytok együtt. A szerelem szeretetté, a szeretet pedig törekvéssé alakul. Nálatok mi a helyzet?
U.A: Semmi nem alakul át semmivé. Nem tudod annak a kémiáját elrontani, amiben szeretet van. Semmi nem csökken, csupán a kötelességek nőnek. Nem szabad panaszkodni. Azt mondják, milyen hosszú ez a 17 év. Mihez képest hosszú? Ha hosszú, akkor rossz? Édesapám 98 évesen halt meg, édesanyámmal 75 évig voltak együtt. Milliónyi ember tölt el a társával egy emberöltőnyi időt. Az emberek hibáznak, miközben élnek. Séta közben is egyenesen maguk elé néznek. Már nem divat körbenézni, beszédbe elegyedni másokkal. Na, ilyenkor érzed a sétát hosszúnak. Én hálás vagyok a 17 év minden percéért, hogy Sema-val lehetek.

S.E: Én örülök, hogy együtt nőttünk fel, és tud mindenemről. 17 év nekem sem tűnik hosszúnak. Szeretnék az életem végéig vele lenni. Uğur egyszer ajándékozott nekem egy füzetet, amiben ez állt: „Azt kívánom, hogy közös sírban, fejed a vállamon megpihenve, együtt aludjunk majd…”

Uğur egy valódi romantikus és Te vagy, aki megihleti…
S.E:
(nevet) Ezt is felhasználtuk az egyik sorozatban. Lehet, hogy Uğur a titok. Az biztos, hogy tápláljuk egymást.

A szerelmet senki nem tudja Sema-Eylem párosnál jobban a képernyőkre vinni…Nem lehet könnyű boldoggá tenni egy olyan nőt, aki így mesél el egy szerelmi történetet, igaz?
U.A: A képernyőn látottak nem idealizálhatják a való életet. Amikor részenként nézzük, akkor csak pillanatok vannak. Azt nézik az emberek, hogy az egyik jelenetnél valaki nagyon cuki volt, a másik jelenetnél pedig már fájdalmas. Sema-nak itthon nincs ilyen zavarodottsága. Az itthoni Sema-t jobban szeretem, mint a munkahelyit. Amikor a cégnél kell őt felhívnom, azt kétszer is átgondolom… Itthon viszont egy olyan nő, aki kérés nélkül csinál nekem kávét, és a „mikor csinálsz nekem babot?” kérésemet estére teljesíti. Abszolút külön választjuk a magánéletünket a munkánktól.

S.E:. Amikor kitalálok egy történetet vagy jelenetet, akkor feltétlen megosztom Uğur-ral, és kikérem a véleményét. Ő pedig őszintén elmondja a meglátását. Nem mindig lehet jó a történet, amit kitalálok.

Honnan táplálkozol, hogy megírd ezeket a szerelemmel teli forgatókönyveket?
S.E: Az élet a tanácsadóm. Rengeteg emberrel vagyok kapcsolatban. Mindig emberek között vagyok. Táplálkozom abból, ami olvasok, amit megfigyelek, amit látok. Ha mindez pedig képzelő erővel párosul, akkor sikerül jót alkotni. Az elmúlt 2-3 év nehéz volt, elfáradt az agyunk. De sokat segít az emberismeretem is.

U.A Mindenféle társadalmi osztályból van ismerősünk. Van akit régről ismerünk, van aki új. Elmegyünk Hatay-ba, Sema meglát egy falut. Ott a nővérem és nővérem környezete. Ezek is befolyásolnak. Illetve a kettőnk kapcsolatából is látok részleteket.

S.E: Természetesen előtte engedélyt kérek tőle, de szoktam használni Uğur mondatait, becézéséit a forgatókönyvben.

Óóóó, például melyik?
U.A: Szoktam Sema-nak mondani, hogy „jó reggeltem, reggeli angyalom”. Ezt például a Kara Para Aşk-ban használták.

S.E: Szokta Uğur mondani nekem, hogy „szenvedélyem, asszonyom”. Ezeket is használtuk a sorozatban. Például, amikor egy vita jelenetet kell írnom, elgondolkozom, hogy Uğur vajon mit mondana? Kell, hogy legyen egy mintánk. Az én modellem a férjem.

Napjainkban mindenki fut a szerelem után, de senki nem éri utol. Miért?
U.A: Bármi konkrétumot mondani nagyképűség lenne, de megvan róla a magam véleménye. Az emberek nem szeretnek felelősséget vállalni. Könnyű hozzájutni bármihez, könnyű birtokolni dolgokat. Inkább adósságba verik magukat és hitelkártya tartozással a hátuk mögött veszik meg a legújabb telefont, vagy éppen mennek el nyaralni. A fogyasztói társadalom megzavarja az emberek fejét. Úgy vélem, hogy mindenképpen bajban van az, aki függ a luxustól vagy a jóléttől és szinte képtelen a szükségleteit kielégíteni.

Tehát az elvárások túlmutatnak a szereteten?
S.E: Valójában az alap szükségletünk a szeretet. Az ember azért, hogy elnyomja vagy kielégítse a szeretetéhségét inkább fogyaszt, de közben megfeledkezik az élet valódi értelméről. Ez egy nagyon furcsa paradoxon.

U.A: Egy kicsit le kellene nyugodni. Az embereknek ki kellene irtani a közhelyeket az életükből. Nem találkozni nehéz az igazival, hanem megtartani őt. Tiszteletre, megértésre és alkalmazkodási készségre is szükség van. Egyszer a te vágyaid kerüljenek előtérbe, máskor meg az övéi. Az elvárásokat pedig el kell különíteni a tárgyaktól és az anyagiaktól.

Egymás vállán sírtunk

Miután megtudtátok Sema betegségét, nehéz időszakon mentetek keresztül. Mit éltetek meg legbelül?
U.A: Nagyon érdekes volt az első pillanat, amikor megtudtuk. Az orvos a vizsgálat során azt mondta, hogy „úgy vélem ez száz százalékban rák lesz.” Kijöttünk az orvostól, épp kávéztunk valahol. Tehetetlenül habogtam valami olyat, hogy „Ne aggódj!”, mire Sema azt válaszolta: „Ne tartsd vissza magad szerelmem.” Mire elkezdtem zokogni.

S.E:. Az után kértem időpontot az orvostól, hogy megéreztem a csomót a mellemen. Volt bennem egy rossz érzés. De egy fokkal felkészültebb voltam.

U.A: Első körben sokkos állapotba kerültem, majd leállt az agyam, a tudatom, a lelkem. Utána jött egy óriási félelem. Elkezdtem az interneten kutatni, figyeltem Sema-t egy ideig. Ő épp a tagadás fázisban volt. Mindent megtettem annak érdekében, hogy próbálja meg elfogadni a helyzetet. Az első kemoterápia nagyon nehéz volt mindkettőnknek. Én még jobban féltem, mert Sema számomra mindennél értékesebb. Sosem volt egy megszokásokkal teli életem, addig míg meg nem ismertem Sema-t. Bentlakásos iskolában nőttem fel, mert a faluban nem volt iskola. Szüleimtől és a testvéreimtől megfosztva nevelkedtem. Amikor Sema és a gyermekeim az életem részévé váltak, minden megváltozott. Nagyon nehezen viseltem, hogy elveszíthetem őt.

Sema tudta nélkül beszélt valakivel a betegségéről?
U.A: Egy óriási bomba esett az életünk közepébe…  Nagyon sokat sírtam, de senkivel nem beszéltem erről.

S.E: Rengeteget zokogtunk együtt, egyszerűen nem tudtuk megállni.

U.A:. Mi egymással osztottuk meg a bánatunkat, félelmeinket. Senki vállán nem sírtam, csak Sema-én. Tudtam, hogy át fogjuk tudni vészelni, de akkor is felteszi az ember a kérdést: „Miért pont én?. Én is azt kérdeztem, „Miért pont Ő?”. Egy időben olyan érzésem volt, mintha én lennék a betegség felelőse. Túlságosan önzetlen emberek ezt így élik meg. Bűntudatot éreztem, hogy „vajon rosszul bántam vele?” Utána azon agyaltam, hogyan tudnék teljes támasza lenni?

S.E: Mindig támogatott, mindenben. Amikor sírni akartam, amikor pihenni akartam, amikor kihullik hajad, mindened, amikor nem akarsz belenézni a tűkörbe. Minden egyes alkalommal elmondta, hogy én vagyok a legszebb. Őszintén, szívből mondta. Sosem fogom elfelejteni a baráti támogatását ezekben az időkben.

Trauma terápiára járunk.

 

Mi történt, miután legyőzték a betegséget?
S.E: Mindketten, de külön – külön,  ugyanahhoz a személyhez járunk trauma terápiára. Pár évvel ezelőtt nem tudtam volna Uğur-t rábeszélni egy ilyen terápiára, de az én változásom őt is megváltoztatta. Hatottam rá. Ő is változtatni szeretne magán. Nagyon értékes az, hogy ezt az utat ugyanakkor és együtt tesszük meg.

Megváltozott a betegség után?
U.A:. Persze, hogy megváltoztunk. Nem 180 fokos fordulat, hanem inkább 30 százalékos szögeket írunk le. Húsz élet sem volna elég, hogy megértsük az életet. A pillanatokkal kapcsolatban problémáink vannak. Még mindig nem tanultuk meg a leckét. Mielőtt kiderült a betegség, egy csodálatos nyaralást terveztünk. De történt valami, ami nem volt a pakliban. Sema rákos lett! Ezek után jobban értékeltem a pillanatokat és nem annyira terveztem előre.

Értem. Nálad mi változott meg?
U.A: Még türelmesebb ember lettem. Újra beleszerettem a feleségembe. Több ezerszer hálálkodtam Allah-nak, hogy másodszorra is visszaadta nekem őt, és még mind a mai napig hálálkodom érte. Minden reggel imádkozással kezdem a napot.

Sema nálad milyen változások vannak?
S.E: Vannak olyan életigazságok, amikben hiszek. Az elvárásaim is ennek megfelelően alakulnak. Megtanultam az embereket a saját igazságaikkal elfogadni. Amikor valamit csinálok, megkérdezem magamtól: „ezt én szeretném?”. Senki nem tud egy másik embert megbetegíteni. Az ember ezt magával csinálja!

A cikk eredeti török forrása itt olvasható!

Kövessetek minket a  facebook-on   instagramon, pinteresten és youtube-on is!
 

Szólj hozzá

blogazin török sorozatok film forgatási helyszínek kara para ask